A Nysa mentőgépkocsi

Az Országos Mentőszolgálatnál régóta tervezett homogén járműpark kialakítása a lengyel Nysa gépkocsik üzembe állításával vált realitássá. A magyar–lengyel kormányközi szerződés értelmében a Nysa Járműgyár vállalta a Mentőszolgálat teljes járműállományának új modellekkel való feltöltését. A lengyeleken kívül más szocialista ország gyártókapacitás hiányában nem is vállalta az új mentőkocsik tömeges beszállítását, de kapacitástól függetlenül, a Nysa maradt az egyetlen típus, mely megfelelt az OMSZ elvárásainak. A szerződés értelmében 1960-tól a nyolcvanas évek végéig 8100 db Nysa mentőgépkocsit kapott a Mentőszolgálat. E harminc esztendő alatt a Nysa 520 S, 521 S és 522 S mentőkocsik 51 millió beteget szállítottak és több mint 1 milliárd kilométert futottak Magyarország útjain.

Az első Nysa mentőgépkocsi még 1959-ben érkezett, az 500-as háziszámú modellt rohamkocsivá alakították át. Külső körülmények, a szocialista tervgazdálkodásos rendszer gazdasági nehézségei miatt a kifutó, elöregedett rohamkocsikat a Mentőszolgálat nem tudta modernebbekre lecserélni, így kényszerűségből az 1960-tól beérkezett első Nysákból próbáltak rohamkocsit „faragni”. Az átállás nagyon nehezen történt, a lényegesen szűkebb betegterű, szekrényessé alakított Nysákkal kellett a korábbi színvonalat biztosítani. A rohamkocsiparkot az 1960-as évek közepétől az NDK-ban gyártott Roburokkal, 1973-tól a rohamkocsi-program keretében Mercedesekkel szerelték fel. Az 1959-től importált 4 hengeres, benzin üzemű, 1,8 tonnás, 2120 köbcentiméteres, 70 LE-s, eleinte 3, majd 4 sebességes Nysák a mentőtiszti szolgálatot adó esetkocsiként és betegszállító gépkocsiként kerültek rendszeresítésre az Országos Mentőszolgálatnál. Az újabb tudományos eredményeknek és fejlesztéseknek köszönhetően amint a rohamkocsikat, úgy a Nysa esetkocsikat is modern egészségügyi szakfelszereléssel látták el; a légútbiztosítás eszközei, a Ruben-ballon, az Ambu-leszívó és intubációs készlet mellett megjelentek az első modern rögzítőeszközök és EKG-készülékek, kardioszkópok.

A mentők elöregedett járműveit váltó Nysák dömpingszerű elterjedése az 1960-as évek közepére tehető, az évtized közepén már 408 db futott belőlük Magyarország útjain. Mai szemmel nézve hihetetlen, hogy ezek a formás kocsik milyen rövid életűek voltak, átlagosan 125 ezer kilométer megtétele után selejtezésre kerültek, motorjukat 30 ezer kilométerenként cserélték.

A több évtizedes hazai alkalmazás eredményeként a Nysa Járműgyár gyakran a mentők műszaki fejlesztési javaslatait valósította meg, s úgy értékesítette őket a többi szocialista országban. A Nysa harmincéves szolgálatával jármű- és mentéstörténelmet írt: az esztétikusra sikeredett járművek meghatározó darabjai lettek a Mentőszolgálatnak. Az 1980-as évekre végleg eljárt a Nysák fölött az idő, ráadásul a típus gyártása a végéhez közeledett, így a Mentőszolgálat vezetőségének mihamarabb intézkednie kellett, hogy biztosítsa eset- és szállítókocsijainak utánpótlását. Az 1989-ben kiírt nemzetközi tender győzteseként a japán Toyota lett a hazai járműállomány beszállítója. 1990-től Toyota Hiace típusokkal cserélték le az elöregedett járműállományt.

Műszaki adatok:

• Az 1959-től importált
• 4 hengeres, benzinüzemű
• Motor: 2120 cm3
• Teljesítménye: 70 LE
• Eleinte 3, majd 4 sebességes